Mit lát az oktató az úszóórán? 60 perc a medence széléről

A karzatról nézve egy úszóóra néha egészen egyszerűnek tűnik.

Elindulnak. Leúsznak egy hosszt. Visszajönnek. Kapnak egy új feladatot. Valaki vár, valaki újra próbálja, aztán jön egy kis játék.

A medence széléről ugyanez a 60 perc egészen másképp néz ki.

Az oktató ugyanis nem csak azt figyeli, hogy a gyerek teljesítette-e a feladatot. Látja azt is, hogyan veszi a levegőt. Hol csúszik el a mozgása. Elfáradt-e már, vagy biztosabb, mint múlt héten. Megértette-e a javítást. Készen áll-e a következő feladatra, vagy éppen még szüksége van néhány ismétlésre.

És közben azt is érzékelnie és felismerni kell, hogy milyen napja van annak a gyermeknek.

Van, aki aznap tele van energiával és legszívesebben mindenkit leelőzne. Más ugyanazt a feladatot egy kicsit óvatosabban kezdi, mint előző héten. Egyiküket vissza kell fogni, a másikat biztatni, ez is része az úszásoktatásnak.

Ugyanaz a hossz, mégsem ugyanaz a feladat

Egy csoportban látszólag mindenki ugyanazt csinálja, pedig ugyanaz a hossz több gyereknél teljesen mást jelenthet. Az egyik még tanulja a mozdulatot, a másik már pontosítja, a harmadiknál azt nézzük, hogy fáradtabban is megmarad-e a technika.

Kívülről mindhárom egyszerűen végigúszta a medencét és nincs látszólag nincs különbség.

Az oktató számára viszont három külön feladat történt. Ezért van, hogy a fejlődést nem mindig könnyű külső szemmel észrevenni.

Néha nem úszik hosszabbat vagy gyorsabbat a gyerek, de ma már nem kapkodta a levegőt. Szebb lett a testhelyzete, vagy épp kevesebb segítség kellett. De az is lehet, hogy végre sikerült az a mozdulat, amivel hetek óta dolgozik.

Ezekből a kis változásokból lesz később az a fejlődés, amit már a karzatról is jól lehet látni.

Miért van néha játék, várakozás vagy feladatváltás?

Tapasztalatunk szerint, a jó úszóóra nem attól lesz feltétlen hatékony is, hogy 45 percen keresztül megállás nélkül mindenki faltól falig úszik.

Van, amikor pihenni kell, van, amikor elfárad a figyelem, van, amikor érdemes még egyszer megismételni egy feladatot és olyan is, amikor jobb egy játékos gyakorlattal továbblépni és kicsit megszakítani, kizökkenteni a monotonitásból.

Ezért az úszásoktató folyamatosan figyel, korrigál és dönt, hogy az adott napon mire van szüksége a csoportnak és egyénileg egy-egy gyereknek is.

És ezért fontos nekünk az is, hogy legyen párbeszéd szülő és oktató között. Ha kérdésetek van arról, amit a karzatról láttok, vagy szeretnétek tudni, hogyan halad a gyermeketek, kérdezzetek bátran! A fogadó percek éppen erre adnak lehetőséget.

👉 FOGADÓ PERCEK – MIKOR TUDTOK BESZÉLNI AZ OKTATÓKKAL?